Létezés, alkotás, közösség – az öröm három forrása a Lankadatlanulon

Örvendjetek, mert Isten úgy szeret! – szólt énekben a felszólítás a novemberi Lankadatlanulon, a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség nyitott bibliaóráján. Visky István fugyivásárhelyi lelkipásztor az öröm három forrásáról szólt a gyülekezetnek.

Csütörtökön 18 órakor a szigetlankai református templomban, Rácz Ervin házigazda lelkipásztor köszöntése- és a gyülekezeti kórus biztatását követően, – Ne félj, ne aggódj! – a Lanka Duó, azaz Papp Krisztina és Csorvási Mihály énekelt négy örömöt sugárzó dicsőítést.

Visky István férj, négy gyermek édesapja, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület gyülekezeti lapjának felelős szerkesztője, fugyivásárhelyi lelkész, amatőr filozófus, okleveles újságíró, előadó imádság után az János evangéliuma 16. részének 24. versét olvasta fel mondanivalója alapjaként: „Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben, kérjetek, és megkapjátok, hogy a ti örömötök teljes legyen.” Hova tűnt a ti örömötök? – kérdezte az előadó mindenekelőtt Pál apostol galatáknak intézett szavaival. Lenne minek örülnünk, mégis örömtelen, kiégett, megfáradt, kilátástalannak tűnő az életünk. Hol lehet újra rátalálni erre a boldogságra, amiről Jézus beszél?

Nem azok vagyunk, amik szeretnénk lenni, pedig az örömöt belénk helyezte Isten, kéznél van az öröm három forrása. Az első forrás a létezés öröme, felismerése annak, hogy részei vagyunk a világnak. A teljesítménykényszer veszi el ezt a boldogságot. A létezés öröme hiányában nincs meg életünkben a hála. A második forrás a teremtés öröme. Isten a teremtés hajnalán feladatot bíz az emberre: őrizd és műveld! Isten a búzát teremti, amit az ember kenyérré alkot. Ne csak fogyassz, hanem alkoss és teremts és rátalálsz a reménységre. A harmadik forrás a közösség öröme. Nem vagyok egyedül. A magány többnyire választás kérdése. Annak kell örülni, aki jelen van, aki ott van és akkor jelentkezni fog a szeretet. A létezés, teremtés és közösség örömének következménye tehát a hála, a remény és a szeretet. A rendkívül érdekes és figyelemfelkeltő előadást követő kérdések és válaszok rendjén elhangzott, hogy az emberiség háromnegyede szomorú kamaszként él, rá kell találnunk a gyermeki, önfeledt örömre!

A Lanka duó énekvezetésével dicséretben is kifejezték azt az örömöt, amiről az előadásban is szó volt: „Új hálaének áldja Istent a teremtés Urát, Ő hívott mindent életre, és szeretete mindig vár. Új hálaének áldja, Istent, a békesség Urát, Ő otthonába hív minket, s a céltalan is rátalál. És minden ember, minden nép, És minden ország, nemzettség És együtt ujjong Föld és Ég, A Teremtőjéről beszél.”